Analóg hanglemezt használni igazán jó szórakozás. Egyúttal türelmet, odafigyelést igénylő tevékenység. A hangszedő megfelelő beállítása alapvető fontosságú a vágyott és persze kissé misztifikált "analóg" hangzás eléréséhez. Tagadhatatlan, hogy sokkal jobban szól egy pontosan, gondosan beállított lemezjátszó. Ez az írás a Vaccum State oldalán található, Allen Wright tollából származó leírás alapján készült.
Az SLCF buffer (itt) illetve annak tápegysége kapcsán (itt) szóba került az úgynevezett "virtuális föld" áramkör. Az SLCF bufferben a lehető legegyszerűbb ellenállásosztós megoldást választottam annak egyszerűsége és a viszonylag nagy feszültségek miatt. A célnak tökéletesen megfelel, és csak passzív alkatrészeket tartalmaz. Az alábbiakban egy a témát jobban körüljáró, félvezetős alkalmazásokat használó, illetve műveleti erősítős áramkörökre koncentráló cikk magyarítása olvasható.
Az „A osztály” az erősítő olyan beállítását jelenti amikor a kimeneti eszközei folyamatosan nyitva vannak. Ez az üzemmód csökkenti a hőmérséklet ingadozást és kiküszöböli a keresztezési torzítást, így az áramkör jobb teljesítményt nyújt. A műveleti erősítő A osztályba történő állításához egyszerűen egy áramgenerátort kell kapcsolni a műveleti erősítő kimenete és az egyik tápsín közé. Minden más részletkérdés. Ez a cikk ezekről a részletekről szól.
A tapasztaltabb áramkör építők ismerik az olyan monolit lineáris feszültség szabályozókat, mint a 78xx sorozat és az LM317. Egy klasszikus lineáris feszültség szabályozó egyszerűsített blokkdiagramja, a Texas Instruments (eredetileg National Semiconductor) Applicaton Note 1148-ból:
Ale Moglia ETF2018-as előadásában már szóba került a közvetlen fűtésű csövek névlegesnél alacsonyabb fűtőfeszültséggel való üzemeltetése "éheztetése". Erről az érdekes jelenségről illetve üzemmódról szól az alábbi cikk. Az eredeti elérhető itt.
Az egyik érdekes hatás, amivel találkoztam, a közvetlenül fűtött triódák csökkentett fűtő feszültséggel történő működtetésekor - éheztetett üzem - tapasztalható jelenség volt. Mint kiderült, ez drasztikusan csökkenti az eszközben keletkező torzítást. Úgy tűnik, hogy ez a hatás a közvetlenül fűtött csövek minden fajtájnál föllép, a tápcsövektől a kis jelű csöveken át az "akkumulátoros" üzemre tervezett csövekig. A jelenség a későbbiekben bemutatott okok miatt kis jelű alkalmazásoknál kiaknázható, nagy áramú alkalmazásokban nehezebben kihasználható.
Internet szerte sokan hivatkoznak Garry Pimm-féle áramgenerátorra. Mivel Garry eredeti oldala már nem érhető el, itt bemutatom a fenti áramkört megkönnyítendő az esetleges után építést. Pontosabban a Rev 5 néven elhíresült változatot.
Egy kevéssé ismert megoldás pentódák és sugár tetródák triódakénti használatához.
1. Öt 1N821 zener diódát sorba kötünk (ha az 1N821 nem elérhető, használjunk megfelelő helyettesítő zéner diódát 6.2V/500mW).
2. Két 470uF/16V Sanyo OSCon kondenzátor mindegyikével párhuzamosan kötünk egy-egy 10k ellenállást, majd a két RC kombinációt sorba kapcsoljuk
3. Ezt az RC tagot párhuzamosan kapcsoljuk a zener sorral, ügyelve a polaritásra.
4. Egy 1N914 diódát anódját a cső anódjához csatlakoztatunk és egy a diódával soros 10R, 1/2 W ellenálláson át csatalkozunk a zener-RC hálózathoz, úgy hogy a zenerek katódja kapcsolódjon a 10 Ohmhoz.
5. A hálózat másik vége a segédrácshoz csatlakoztatandó, a segédrács kivezetésre gerjedésgátló ferrit gyűrűt kell húzni.
Az 1N914 megakadályozza, hogy a segédrács "negatív impedanciájú" üzemmódba kerüljön, amikor az elektronokat inkább kibocsátja, semmint összegyűjti. A 10R ellenállás egyszerre gátolja a parazita rezgéseket és "olvadó biztosító". Ebben a szerepben MINDIG 1/2W-os fém film ellenállást célszerű használni, nem pedig valami nagyobb wattitású huzal ellenállást.
A tápegység pont olyan fontos része a buffernek és persze minden más erősítőnek, mint az erősítő áramkör maga. Jelen esetben kettős tápfeszültségre van szükség, így a megszokottól kissé eltérő kapcsolást használtam.
Bementi választóra szükség van, a hangerőt szabályozni kell. Lehet persze integrált erősítőt építeni, de praktikusabbak a külön épített berendezések. ( Az más kérdés, hogy drágábbak, munkaigényesebbek ) Mindenképp szükség van valamilyen előerősítő szerűségre. A DAC, CD játszó elegendő jelet tud szolgáltatni egy átlagos végfok meghajtásához. Egyedül az analóg lemezjátszó kérdéses. A KoRi korrektorom elegendő kimenő jelet szolgáltat. így egy egységnyi erősítésű buffer számomra elegendő.
Vannak olyan tényezők, amelyek befolyásolják erősítőink vagy előerősítőink dinamikus viselkedését és frekvencia menetét.
Kimeneti impedancia: az erősítő kimeneti impedanciája alul áteresztő szűrőt képez a következő fokozat bemeneti impedanciájával, azaz egy nagyfrekvenciás töréspontot visz be az áramkörbe.
Slew Rate (maximális jelváltozási sebesség): leegyszerűsítve a slew rate a fokozat azon képessége, hogy milyen gyorsan tudja változtatni a kimeneti feszültségét egyúttal ellátva elegendő árammal a terhelést. A slew rate-nél nagyobb változási sebességű jelet az áramkör nem tud előállítani. (Rengeteg dolgot lehet olvasni ezzel kapcsolatban, műveleti erősítők és félvezetős fokozatok kapcsán, amik elméleti háttérnek kitűnőek.)
Egy erősítő áramkör "hangjáért" nagyban felelős az alkalmazott tápegység. Célszerű leválasztani a trafó, egyenirányító, puffer szakaszt a tulajdonképpeni erősítőről. Az elképzelés nem új, a Western Electric korai áramköreiben is felbukkan, és hát a parafeed erősítők is hasonló elvek mentén működnek.
Találtam egy jó cikket, amiben annak szerzője kivesézi ezt a fajta megoldást.
Az eredeti itt olvasható.