Konzol Blog (Hifi és ilyesmi)

Q3, Q4 az ismert kaszkód FET-es áramgenerátor, 0.35mA árammal. Ez az áram tölti föl a C2 kondenzátort az R3 és az azzal soros P1 által meghatározott feszültségre mintegy 20 másodperc alatt. Az áramkör így nagy stabilitású, kis zajú feszültségforrásként viselkedik, 9.5V és 27V közötti referencia feszültséget szolgáltatva a Q2 FET és R6 alkotta áramgenerátornak. A FET működéséhez hozzávetőleg 3.5-4V körüli feszültség szükséges, így az R6-on 5.5-23V között állítható a feszültség. Az alkatrészek szórását figyelembe véve a 8-20V közötti valós feszültséget föltételezünk R6-on. A tervezéskori kiindulási érték R6-ra 14k, ami 1mA áramot jelent. Az R2-n eső feszültség - kb. 9.5V - adja a Q1 gate feszültségét. Q2 forrás követőként állandó értéken tartja Q2 DS feszültségét. C1 kondenzátor után húzza Q1 kapu feszültségét azaz Q2 source feszültségének változása eljut Q1-re. Az áramgenerátor működéséhez szükséges minimális feszültséget R3 értékének csökkentésével - egészen 15k-ig - lehet befolyásolni, amikor is a referencia feszültség 4.2V lesz. R6 értékét természetesen szintén csökkenteni kell. Ezek a változtatások viszonylag kevés kompromisszummal járnak. Az R1 értékének csökkentése csökkenti a helyi visszacsatoló feszültséget, ami némileg csökkenti a CCS hatékonyságát. Azokban az áramkörökben, ahol a CCS-t triódák anódjában munkaellenállásként használják, az R1 értékének csökkentése növeli a zajerősítést, növelheti a zajszintet kis zajú áramkörökben. A zajerősítés mértéke alapvetően a trióda Ra ellenállása osztva az R6 értékével. Az R14 értékének csökkentése növelheti a Fet söntkapacitását egy kis mértékben, mivel ilyenkor a Q2-re kevesebb feszültség jut. A MOSFET-eken a DS feszültség 10V alá csökkenése gyorsan növeli a FET belső kapacitásait.