Konzol Blog (Hifi és ilyesmi)

Ez a cikk annak a rengeteg munkának az összefoglalója, amelyet az ebben a szakmában dolgozók éveken át végeztek és publikáltak a témakörben, de kiegészítettem néhány kulcsfontosságú ponttal saját tapasztalataimból, illetve a "The Guru"-tól (a néhai Rowan McCombe) és a Dice 45-től, egy korábbi munkatársamtól, aki néhány évvel ezelőtt közzétett ezekből az információkból a Vinyl Asylum Fórumon – de anélkül, hogy köszönetet mondott volna a másoknak.. források... lásd

• Ezek a beállítások,módosítások nagymértékben hatnak egymásra. Tehát amikor megváltoztatsz valamit, a többi beállítás kikerülhet a korábban már beállított optimális, vagy a közeli beállítási tartományból. Ez (nem)kicsit frusztráló és őrületbe is kergetheti az embert, de türelemmel és még több türelemmel csodálatos eredményt lehet elérni!
• A beállítások nagyon könnyen félreértelmezhetők. Az emberek könnyen hallható hangzásbeli különbségekre számítanak minden hangszedő pozíció változtatáskor, ami azt feltételezi, hogy egy-egy beállítás az „előremutató lépés az elvárt eredmény felé”. Ennek "görbéje" a "Pix 1" ábra kék vonala egyenletesen lejtős oldalakkal és széles, lapos optimummal. A valóság az nem ilyen.... a tényleges görbe sokkal inkább hasonlít a csúcsos piros vonalra, és ez egy kicsit bonyolultabbá teszi a munkát…
• A piros görbe megmagyarázza, hogy ha egy beállítás messze nem megfelelő, miért okoz még egy viszonylag nagy változtatás is (mondjuk a-tól b-ig) nagyon kicsi hangzásbeli különbséget – hab a tortán: ha a változást halljuk is, nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy javulást vagy romlást értünk el
• Ez azt is megmagyarázza, ha túl nagy beállítási lépésekkel haladunk, miért ugorhatunk át a csúcs egyik oldaláról (b) a másikra (c) teljesen kihagyjuk a nagyon éles teljesítményoptimumot középen. Talán soha nem is szerzünk tudomást a létezéséről! Mivel (c) valamivel jobb mint (b), és (d) rosszabb, akkor (c) tekinthető optimális beállításnak – ami nyilvánvalóan nem az! A fizikai távolság (b) és (c) között csak 1 mm (!!), vagy egy gramm töredéke az antiskating súly esetén, ez az igazi csúcs könnyen átugorható!

Számos hangszedő beállító eszköz kapható, mint például a GeoDisk vagy a Dennison Alignment Tool, amelyek mindegyike segít abban, hogy a hangszedőt ésszerű kiindulási helyzetbe lehessen állítani, de ebben a játékban nem ezek jelentik az utolsó szót. Amint azt 1980 körül bebizonyítottam. Olvastam Mitch Cotter alapvető cikkeit az Audio Critic Magazine-ban, és még néhány beállító sablont is készítettem rozsdamentes acélból egy szerszám készítővel a Cotton által megadott méretekre. Aztán kaptam egy új futómű/kar/hangszedő kombót, és mivel nem volt időm magam elvégezni a "full by ear extremo" beállítást, rábíztam azt a "The Guru"-ra. Amikor visszakaptam a lemezjátszót, az úgy énekelt, ahogy még sohasem hallottam, de amikor a Cotter féle sablont a hangszedő alá helyeztem összehasonlítás céljából, a beállítások nem estek a sablonnal. A Guru féle beállításokra nem volt logikus magyarázat. Abban az időben a Guru bhakták egy kis csoportja élt Sydneyben és környékén, akik mind tőle tanulták a lemezjátszó beállítását, így egy hétvégén a Cotter féle sablonnal a kezemben körbejártam, és megnéztem azokat a beállításokat amelyeket a hangzás alapján optimalizáltak, és amelyek mindegyike csodálatosan szólt! Csodák csodájára, mindegyiknek ugyanolyan volt a fizikai beállítása, mint az új "Guru féle" lemezjátszómnak – annak ellenére, hogy a vizsgált rendszerekben nem volt azonos a futómű/hangkar/hangszedő kombinációja! Ez a "Guru pozíció" a Vacuum State beálltó sablonján is megtalálható, mint az "Pix 2" képen látható. A beállító sablon rajza letölthető PDF formátumban a www.vacuumstate.com webhelyről – és kinyomtatható.

Célszerű olyan anyagot használni a sablonhoz, amely nem változtatja méretét a hőmérséklet vagy a relatív páratartalom függvényében, egy átlátszó műanyag lap sokkal megfelelőbb, mint normál papír vagy karton. A két hosszú sugárirányú vonal metszéspontja a középvonallal a két párhuzamos tartomány (zöld nyilak) a klasszikus Cotter metszéspontok a lemeztányér forgáspontjától 66,0 és 120,9 mm-re. Ámde 0,05 hüvelykkel (1,27mm-rel) a Cotter-pontok mögött vannak a Guru-pontok (Piros nyilak) amelyek nem pontosan sugárirányú vonalakon vannak. A metszéspontok azok a referencia pontok, amelyekre kell illeszteni kell a hangszedő tűjét, és a hangszedőt elfordítva és/vagy előre hátra mozgatva a párhuzamos vonalakkal párhuzamosra kell igazítani a hangszedő testét mind a két piros nyíllal jelölt metszéspontban. Nem tudok logikát ajánlani ehhez a beállításhoz, csak erősen ajánlom próbáld ki. Ha nem tetszik az eredmény, vissza lehet térni a normál beállításokhoz a sablon jelöléseinek megfelelően!

• A Guru sablonnal állítsa be a túlnyúlást, a kar és a hangszedő szögét úgy, hogy PONTOSAN illeszkedjen a sablonhoz.
• Állítsa be a tűerőt a hangszedő gyártója által javasolt tartományba.
• Állítsa az antiskatinget pillanatnyilag nullára.
• Helyezzen egy jó minőségű sík(!!!) hanglemezt a tányérra
• Állítsa be a VTA (Vertical Tracking Angle, Függőleges Letapogatási Szög)-t úgy, hogy a hangszedő felső felülete párhuzamos legyen a rögzítési felülettel miközben a kar le van engedve a lemezre, azaz a tű szára ilyenkor közelebb kerül a hangszedő testéhez.
• Ha lehetséges az azimut beállítása a hangkaron, állítsa be úgy, hogy a hangszedő pontosan függőlegesen álljon merőlegesen a lemez felületére, miközben a tű a lemezen van a megfelelően beállított tűerővel.

EZEK UTÁN OLDHATJA A LEMEZ TÁNYÉR RÖGZÍTÉSÉT (ha nem volt rögzítve a tányér a sablonra, vagy lemezre engedett tűvel, bármilyen ellentétes irányú elfordítása meghajlíthatta a tűtartót, és tönkretehette a hangszedőt!), és állítsa be az antiskatinget a kar gyártójának utasításai szerint. Hallgasson meg néhány lemezt, hogy megtudja, hogyan teljesít most, amikor már jobban be van állítva, mint a legtöbb lemezjátszó.

Sok ezer szót írtak a VTA beállításáról, és nagyjából mindegyik ugyanazt mondja: Megfelelő felvétel lejátszásával javulnak a női énekhangok és tisztábbak a magas hangok, például cintányérok. Emelje föl és engedje le a kart a vízszintes helyzethez képest keresse meg azokat a pontokat, ahol a hang és a cintányérok nyilvánvalóan csúcsossá/túlzottá válnak (túl magasan a kar forgásánál), és amikor a basszus túlzott és pontatlan lesz (túl alacsonyan a kar forgásánál). Ne várja el, hogy ezek karja párhuzamos legyen a lemezfelülettel! Lehet, hogy talál egy igazán jó pozíciót, ahol a hang és a cintányérok pontosan szólnak, de a többi nélkül optimalizálva lehet, hogy nem lehet ideális beállítást elérni. Ha nem, akkor pillanatnyilag állítsa e két véglet közé.

Ez új és létfontosságú információ, soha nem látott más forrásból nyomtatott formában, és teljes mértékben a Guru (Rowan) szava. McCombe), aki a 70-es évek közepén/végén tanította nekem. (És viszont megtanítottam a Dice 45-nek 2000 körül).

• Válasszon egy prémium minőségű sztereó felvételt a teljes sztereó képen egyenletes textúraelosztással. Élő, jól kiterített kórus talán a felvétel a legjobb erre, különösen, ha nagy, természetesen visszhangzó térben rögzítik, de a stúdiófelvétel hatalmas háttérzengés is használható, ha semmi más nem áll rendelkezésre (Al Stewart 70-es évekbeli „A macska évét” használtam).
• Az antiskating erő nullán, hallgassa meg a sztereó kép dinamikáját és mikrodinamikáját. Nem a tonalitás vagy bármi más, csak a makro/mikrodinamikát, de pontosabban azt, amit lefelé irányuló dinamikai tartománynak (DDR) nevezünk, ami a mikrodinamikát hallod a makrodinamika jelenlétében?” Egy nagy kórus élő felvétele tökéletes lemez erre a célra. Ha nincs antiskating erő a bal csatorna több DDR-t fog mutatni, mint a jobb csatorna, és élőbbnek tűnik, mint a zsibbadt lapos hangzású jobb csatorna, amely szinte úgy hangzik, mintha kikapcsolták volna.
• Most lépésről lépésre, kis lépésekre növelje az antiskating erőt. Lehet, hogy egy jó ideig semmi sem történik (még mindig alul van a a Pix 1 piros görbe „lapos” tartománya), de előbb-utóbb érezni fogod, hogy a megfelelő csatorna (Pix 3 kék vonal) lassan életre kel. és több, de a bal csatorna (Pix 3 zöld vonal) nagyjából rendben és változatlanul szól.
• Folytassa az antiskating növelését nagyon kis lépésekkel, amíg el nem ér egy pontot (Pix 3 piros nyíl), ahol a jobb A csatorna már annyira följavul, hogy megegyezik a bal oldali csatornával, így mindkettő egyformán dinamikusan szól, és csodálatosan kiegyensúlyozott a sztereó kép. Ezt a pontot gondosan meg kell jelölnie/dokumentálnia, mert előfordulhat, hogy vissza kell térnie, ha tovább tévedne.
• Ezután rendkívül kis lépésekben tovább növelhető, és mindkét csatorna együtt javul tovább. Ez azt mutatja, hogy a tű most szinte tökéletesen „lebeg” a lemez barázdájában, azonos nyomással és reakcióval a tű mindkét oldalán (= minden csatorna).
• Ha túl messzire megy, akkor mindkét csatorna drámaian elveszíti dinamikáját, és a varázslat eltűnik. Ez azért van, mert a görbe (Pix 3) Az antiskating még szélsőségesebb, mint a Pix 1 piros görbéje, és a hangminőség kőként zuhan le a csúcson túl! Nyilvánvalóan túl nagy az antiskating erő, ezért vissza kell venni abból egy kicsit, és ellenőrizze, hogy most MINDKÉT csatorna dinamikus és természetesen énekel. azon túl, amit korábban hallottál.. Ne számítson arra, hogy ez optimális antiskating beállítás a kar antiskating skáláján föl van tüntetve – lehet kevesebb vagy több – bízzon a fülében!

A tűerő bizonyos mértékig kölcsönhatásba lép a VTA-val. A tűerő erő növelésekor a tűtartó közelebb kerül a hangszedő testéhez, aminek következtében a kar eleje lejjebb kerül a lemez felületéhez, ami hasonló hatást kelt, mint ha a kar hátsó részét felemelnénk. Valójában a hatás fordított, mivel a tűtartó sokkal rövidebb, mint a kar, és kisebb lesz VTA szög a tűerő növekedésével. De a tűerő beállítása fontos, mert lesz egy édes pont, ami összefüggésben van egy adott hangszedő tömegével. Ezt úgy találja meg, hogy figyeli mikor kapja a legjobb dinamikát és mikrodinamikát, és a leghihetőbb hangszíneket. Ez az optimum is nagyon szűk – és természetesen az antiskatinget elég közel kell állítani az ideálishoz, hogy halljuk az apró, de fontos változásokat a dinamikában ettől a beállítástól.

Ha lehetséges azimut beállítása a hangkarral, és van tesztlemeze és néhány tesztberendezése, optimalizálja a azimut a bal és a jobb csatorna közötti áthallás mérésével, és állítsa be úgy, hogy az L-ről R-re történő áthallás EGYENLŐ legyen az R-ről L-re való áthallással. Ha hozzáfér az Ortofon Test Record 0002-t, ezt füllel is megteheti, ha követi a lemezhez mellékelt utasításokat.

A sablon használata (feltételezve, hogy rendkívüli pontossággal és körültekintéssel használta) a hangszedőt optimális helyzetbe állítja, de csak akkor, ha a hangszedőt tökéletesen gyártották. Ha a tű nincs pontosan derékszögben a tűszárhoz képest, és a tűszár nincs tökéletesen beállítva a hangszedő testéhez, a sok-sok dolláros tűnek (ami valószínűleg extrém csiszolási profillal rendelkezik) kevés esélye van arra, hogy tökéletesen (ez a szó ismét) beleüljön a lemez barázdáiba azokra merőlegesen és pont középre. Játsszon le egy olyan lemezt, amelyről biztosan tudja, hogy az előadók ugyanazon a helyen maradnak a sztereó képben az egész lemezoldalon. Ha a tű merőleges, akkor a kép nem „forog” a lemezoldal lejátszása alatt. De ha az egyik előadó úgy tűnik közelebb jön az oldal előrehaladtával, vagy ha úgy tűnik, hogy helyet változtat akkor óvatosan és mikroszkopikusan változtassa meg a hangszedő szögét, amíg a hangkép stabil nem lesz a teljes lemez oldalon.

Ez az extrém technika a Dice 45-ből származik, és minden elismerésem az övé ezért a vad, de rendkívül hasznos eljárásért....

• Válasszon ki egy monó felvételt női hanggal (dinamikus!!) és változatos zenei történésekkel. Lazítson és koncentráljon. (egy régi Mariá Callas felvételt használt, amikor demonstrált nekem).
• A rossz VTA egyre szélesebbre engedi az énekes hangját, ahogy hangosabban énekel. Az igazán rossz VTA hagyja, hogy a hang balról jobbra mozogjon a hangszórók közt.
• Állítsa be a VTA-t úgy, hogy a hang maximálisan a fókuszban legyen (a virtuális hangforrások minimális mérete és maximális alakja). Minél hangosabban énekel, annál kisebbnek kell lennie a szájának; ez jól hallható a jobb VTA pozícióban. Ez az optimum nagyon szűk: a függőleges hangkar helyzetének 2/100 milliméterén belül. (ez a szám nem nyomdahibás!). Ehhez MONO felvételre van szükség – fogalmam sincs, mi történik, ha sztereó lemezt próbál használni, de kétlem, hogy működne.

Nincs itt semmi új, de az optimalizált hangszedő pozícióval és a tökéletesített VTA-val talán ismét megtalálod a csúcsot sikeresebben és/vagy pontosabban, mint korábban.

Ugyanúgy, mint az antiskatingnél, a korábbi beállítások miatt az első körös tűerő beállítás már nem tökéletes, ezért azt ismételten be kell állítani..., és ez a VTA további finomítását teheti szükségessé...

Ezek a beállítás lépései, Önön múlik, hogy hányszor akarja lefutni ezeket a köröket. Azt javaslom, hogy NE próbálja meg mindent egyszerre megcsinálni egyetlen délután – megtörhet és ideges lesz a végén –, és ebben az állapotban megeshet, hogy kitépi a tűszárat a drága hangszedőből... Egyszerre egy ciklust szoktam megcsinálni, talán egy hétig hagyom, hogy folyjon a zene, mielőtt újra végigcsinálom. A türelem néha erény! De egy kulcsfontosságú utolsó lépés az összes lehetséges paraméter nagyon pontos mérése és rögzítése, csak hogy visszatérhessen ebbe a nagyon nehezen megtalált beállításhoz, ha a körülmények megkövetelik, illetve ha a kar vagy a hangszedő megváltozott. A vonalzó pontossága nem elegendő ezekhez a mérésekhez – a professzionális digitális tolómérő lenne a megfelelő... Minimum. És később hálás leszel, hogy feljegyezted.