A fűtés kábelezése
A vezetékekben folyó áramok elektromágneses mezőt hoznak létre. A váltakozó ( irányú és/vagy nagyságú ) mező a közeli jelvezetékben jelet indukál. Az mező erőssége egyrészt az áram erősségétől másrészt a vezetők fizikai elrendezésétől függ. Ebből rögtön kiderül, hogy 12,6 V -os fűtést nem csak olcsóbb összehozni, hanem a zaj szempontból is jobb. A felére csökkent fűtőáram 6 dB -vel alacsonyabb indukált zavart jelent
A fűtés huzalozásakor általában a hálózati transzformátor tekercséről elindulva a legközelebbi csőre vezetjük a fűtő feszt, majd az egyik csőről a másikra hurkoljuk, amíg végül miden csőhöz el nem jut a fűtés. A bemeneti cső a legérzékenyebb így ennek az utolsónak kell lennie az fűtési láncban - ami persze nem lánc, hanem busz rendszerű -, hogy a csőhöz vezető huzalozás a legkevesebb áramot szállítsa.
Az elektromágneses mező minimalizálása érdekében a fűtés vezetékeit szorosan össze kell sodorni. Ezzel elérhető, hogy a vezetékekben folyó egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú egymáshoz nagyon közel keletkező erővonalak kioltsák egymást. Ezt a sodrott - áldott - állapotot meg kell őrizni lehetőleg egészen a csőfoglalatig. A fűtés két vezetéke soha ne fogja közre magát a csőfoglalatot!
A B9A aljzatokat (például EL84) használó csövek viszonylag kényelmesen huzalozhatók 0,6 mm vezető átmérőjű ( 22awg, vagy 0.3 négyzet milliméteres ) szigetelt tömör huzalból készült sodrattal, amin 1.5 A áram biztonsággal átvihető.. Sokkal vastagabb huzalt már macerás a B9A - novál -aljzat csapjaihoz forrasztani. A szivárvány minden színében pompázó vezetékekkel áttekinthetőbbé tehető a drótozás.
Sodratot egy satu, egy akkus fúró és némi türelem segítségével a legegyszerűbb csinálni.:):) Lehetőleg egyformán feszítve a két szálat, hogy egyenletes sodratot kaphassunk, centiméterenként kb négy menet megfelelő.
Az elektromágneses mező nagysága a távolság négyzetével csökken, ezért a fűtés vezetékeinek a lehető legtávolabb kell lennie a jeláramkörtől, és csak az utolsó pillanatban és a lehető legközvetlenebb módon kell csatlakoznia a csőhöz. A csőfoglalatokat célszerű úgy elhelyezni, hogy a fűtőszál kivezetései a lehető legközelebb legyenek a készülék dobozának falához, és a fűtés vezetékei ne képezzenek hurkot cső körül, kivéve az egyenirányító csöveket, ahol a brumm nem jelent igazi gondot:)
A vezetékek feszültsége elektrosztatikus mezőt hoz létre. A fűtés huzalozását be kell tolni a vezetőképes ház sarkaiba, mivel a sarokban kialakuló elektrosztatikus tükör kiolthatja az elektrosztatikus mező egy részét. A fűtés huzalozásának nem szabad közvetlenül az egyik csőből a másikba mennie hanem vissza kell térni a fém ház sarkába, majd közvetlenül a következő csőnél újból be kell fordulnia a foglalathoz.
Ezek a tanácsok AC fűtésre vonatkoznak leginkább. Egyenáramú fűtésnél nincs szükség ilyen szigorú intézkedésekre, hiszen nincs a fűtés miatt kialakuló váltakozó mágneses tér. Mindazonáltal szerintem ésszerű az egyenáramú fűtést is az itt leírtak figyelembe vételével kialakítani.
Látható, hogy a fűtés huzalozása munka, idő és anyagigényes művelet. Célszerű ezzel kezdeni az áramkör építését, és nem spórolni a megvalósítás igényességével...
Hozzászólások
A hozzászólások megjelenítése így: Folyamatos | Logikai sorrend