Konzol Blog (Hifi és ilyesmi)

Mindezek mellett, vagy pont ezért jó ideje gondolkodok egy nem teljesen hagyományos felépítésű korrektoron. Passzív korrekcióban gondolkodtam, elsődlegesen csövekkel megvalósított feszültségerősítő fokozatokban, de nem zártam ki a félvezetők alkalmazását sem. Lassan testet is kezd ölteni egy nem megszokott áramköri kialakítású korrektor. Nem mondom, hogy az én fejlesztésem/ötletem, mert az internetet túrva ráakadtam több nagyon hasonló kiindulási feltételekkel induló és az általam elképzelthez teljesen hasonló végső áramköri felépítésű tervre. (itt)

A hálózat tagjainak értéke viszonylag egyszerűen számolható. Két kihívás van a dologban. Az egyik az, hogy szabványos értékű alkatrészekkel megvalósítható legyen az áramkör. A másik kérdés R1 ellenállás értéktartományának kiválasztása. R1 sorba kapcsolódik az első fokozat kimenő ellenállásával, így az erősítő elem öregedése, vagy cseréje befolyásolja a kiegyenlítés pontosságát. R1 jó nagyra történő választása persze megoldás lehetne erre a kérdésre - a csőparaméterek változása csak kis mértékben szólna bele a kiegyenlítésbe. Ennek az érzéketlenségnek az ára a magasabb zaj. Magyarázatra szorul R3. Ez egy opcionális elem. Egy újabb, egyesek szerint hiányzó töréspontot iktat be a hálózatba kompenzálva a Neumann vágógépekben alkalmazott vágási karakterisztikát. Olvashatóak olyan vélemények, hogy hatalmas hangzásbeli előnyt jelent a használata, mások szerint nem hallható a hatása. Egyelőre nincs véleményem a dologról.

 

Lehetőségek:

R1 értékét az első fokozat kimenő impedanciájának kb. tízszeresére választva, a cső öregedése számottevően nem befolyásolja a kiegyenlítést és a erősítést. ( 10% környéki Ra változás csak 1%-nyi változást jelent R1 értékében ) . Természetesen itt is némi zajjal kell fizetni a nagyobb ellenállás használatáért. A helyzet szerencsére nem elkeserítő, hiszen a korrekciós hálózat frekvenciafüggően csillapítja a zajokat. Lehetne kicsit matekozgatni különféle ellenállás értékekkel számolgatva. Az átviteli sávot több szakaszra osztva meghatározni az eredő zajfeszültséget... A választott 20 KOhm körüli R1 értékkel az eredő zajfeszültség 0.3-0.5uV tartományba esik. Az első fokozat és az MC trafó függvényében a RIAA hálózat kimenetén 10-20mV körüli jelek várhatók, ami 85-90dB jel-zaj viszonyt jelent.

• az első fokozat legyen nagyon alacsony kimenő impedanciájú, és az ne változzon az idővel. Ez félvezetők alkalmazásával, vagy valamilyen összetettebb csöves fokozattal valósítható meg. Ekkor R1 értéke majdnem tetszőlegesen megválasztható
• ésszerű kompromisszum kötése R1 értékére.

A megfelelő cső megtalálása kulcs kérdés. Keresgélés közben került képbe a D3a jelű cső. Ez ugyan pentóda, de triódaként kötve nagyon jókat írtak róla. A paraméterei is megfelelőnek tűnnek. Nagy meredekség 35mA/V, nagy etősítés 73 kicsit több mint 2k Ra. Trlóda módban. ( dyscus kedvéért leírom az ekvivalens zaj ellenállását is: 60-100 Ohm, ami kellemesen alacsonyabb, mint a hangszedőMC trafó által betranszformált 1.5k-4k értéke ). Ingyen vacsora nyilván nincs. A nagy erősítés miatt figyelni kell a gerjedésre. Ellenállások a rácsokhoz, gondosan kialakított földelés. És viszonylag nagy szórás az egyes példányok közt. Érdemes válogatni a csöveket. Elfigyelve az elmebajos árakat a legutolsó tanácsnak egyre kevesebb a realitása. A D3a cső helyett jó alternatíva lehet a 6J52P (6Ж52П). Ez olcsón beszerezhető valamivel nagyobb az erősítése és alacsonyabb az Ra-ja mint a D3a-nak.

A katódkörben található piros led 1.8V körüli feszültségre emeli a katódot - a megoldás elég régi, a múlt század hetvenes éveiben már/még használták - , a választott 11 mA anódáram mellett 150V -170V körül áll be az anód feszültsége. A maximális erősítés elérése és a lehető leglineárisabb működés érdekében kaszkód fetes áramgenerátor került a cső anódjába. Használatával kezelhető értéken maradt a tápfeszültség igény is.

Ez az áramköri elrendezés lehetővé teszi, hogy az erősített jelet közvetlenül az anódról ( KI_O ) illetve a kaszkód áramgenerátor alsó fetjének a forrásáról (KI_1) csatoljuk ki valamivel alacsonyabb impedanciáról A fetek teret adnak a kísérletezésre. A felső DN2540 helyén kitűnően használható pl. az IXTP3N100D, az alsó fet helyére szóba jöhetnek J-fetek is. Ekkor egy védő Z diódát kell párhuzamosan kapcsolni a fettel. A kísérleti példányban az első cső a már említett 6J52P, a jelet az alacsony impedanciás pontról vezetem a korrekciós áramkörre.

Ez utóbbiban
C1 = 100n
C2 = 34n
R2 = 3.18 K ( 3.3k || 100k )
R1 = 20K

A korrekciós hálózat csatoló kondenzàtor nélkül kapcsolódik az első fokozathoz. Ezzel megspórolva egy nagy kapacitású csatolót, a korrigált frekvenciamenetű jelet egy 100n értékű PIO csatolja a második fokozatra. A kondenzátorokat igyekeztem pontosan válogatni.

A második fokozatban 6J9P pentóda dolgozik, R1 = 510K Ez nem befolyásolja érdemben a korrekciós hálózatot. A kimeneti jelet itt is a fetről csatolom ki egy 4.7u-s kondenzátorral. Sajnos az orosz csövek eléggé szórnak. Válogatni kell közülük. Szerencsére elég olcsók, és 8-10 darabból valószínűleg összejön két használható pár. A fetek sem kifejezetten egyformák, az áramgenerátorok árama R6 ellenállással beállítható.

A nagy meredekség miatt a csövek gerjedékenyek. Mind a két katód kivezetést ( 1-3 láb ) be kell kötni. A vezérlő rácsra ( 2-láb ) minél rövidebb lábbal be kell forrasztani a gerjedésgátló ellenállást. Indukciómentes szénréteget. 100 Ohmmal nekem gerjedt mindkét cső, 330 Ohmos ellenállást kellett beépítenem. A segédrácsra szintén rövid lábbal kell beforrasztani az ellenállást. Az anódban lévő aktív terhelés számos előnnyel jár a hagyományos munka ellenálláshoz képest. Kihasználható a cső teljes erősítése, alacsonyabb torzítás, jelentősen nő a tápfeszültség változásainak elnyomása.

A rajzon piros vízszintes vonal a cső munkaegyenese áramgenerátoros munkaellenállás mellett, míg a kék 15K-s anód ellenállás esetén. A két egyenes 12V PP bemenő jelhez van megrajzolva. Látható, hogy ekkora vezérlő jel mellett 188V pp jel jön létre a csövön rezisztív terhelésen, míg áramgenerátor esetén 270V csúcstól csúcsig.

Az áramgenerátor nagy mértékben növeli a tápfeszültség változásainak elnyomását. Az áramgenerátort úgy kell elképzelni, mint nagy impedanciás áramköri elemet. Ez a nagy impedancia kapcsolódik sorba a cső anód ellenállásával, és kettőjük aránya határozza meg a a tápfesz elnyomás mértékét. Az áramgenerátor nagy impedanciát képvisel széles frekvencia tartományban. Ez a tulajdonság elvileg egyszerűbb tápegység építését teszi lehetővé. Azaz az áramgenerátor miatt a tápegységnek elvileg csak egyenáramot kell szolgáltatnia, kikerül a jelútból.

Meghallgatások során arra a jutottam, hogy jobb hangot kapok, ha az első fokozatból a cső anódjáról csatolom ki a jelet a korrekciós hálózatra. Ekkor kicsit módosítani kell R17 értékét - csökkenteni mintegy 2-3K-val - a pontos átvitel érdekében. További sajnálatos tapasztalat, hogy a DN2540 nem egy strapabíró eszköz :(:( Rosszul tűri a kísérletezgetést.